Javítás esztergált tárgyakon – I. rész

Sokan - akik fogtak már eszterga kést a kezükbe – jártak már talán úgy, hogy egy tál alakításnál, vagy más esztergálás során kissé „elmatematikázták” magukat, rosszul számolták ki az elérhető mélységet, vagy egész egyszerűen pusztán csak a „no, még egy picit kiveszek itt” elv alapján gyakorlatilag a talpat és a belső mélyítést sikerül, mint ahogy a képen is látható egy szintre hozni. 

Persze ilyenkor jön a bosszankodás, az elkészült munkadarab megy asüllyesztőbe, legjobb esetben gyerekeknek esetleg ügyes tam-tam dob – mint jelen esetünkben – esetleg műhelybe csavaranya tartó, némi foltozást követően. De nem törvényszerűen kell ilyennek lennie.

Erre szeretnék egy megoldási lehetőséget bemutatni.

Mivel a tál anyagát juhar illetőleg kőris faanyagok felhasználásával alakítottam ki, ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy a kőrisre esett a választás, de meg kell jegyezni, lehetne akár harmadik fajta is, itt és most így történt. A kiválasztott anyagokat előzetesen célszerű meggyalulni, hogy a ragasztás során korrekt kapcsolódó felületek jöhessenek létre. Ezt követően – előzetesen rászámolva a esztergálás és ragasztási elcsúszásokból adódó eltérésekre – 15 mm vastag darabokat vágjunk fel, adott esetben körfűrészasztalon. A levágott léceket a tömbösítés általános szabályainak figyelembevételével igyekezzünk összeállítani és egymáshoz ragasztani.

Mivel a tál mérete már előzetesen adott, így meghatározott az az átmérő, amire szükségünk van, ezt kimérve, előrajzolva alkalmas szerszámmal vágjuk ki az elkészült lapból.

A további teendőket az esztergapadon kell elvégeznünk. Első lépésként visszafogatva a tálat, a belső részt, a forgási síkra merőlegesen mélyítsük ki, lehetőség szerint addig, ameddig a már eredeti mélyítésnél már elértük, a képen látható módon. Vigyázzunk, hogy a mélyítésnél az így létrejött átmérő kisebb legyen a tál szájnyílásánál, mivel nem fogjuk tudni a kialakítandó „foltot” bepróbálni a helyére. Alakíthatjuk kissé kifelé tartó fallal is, de ne feledjük, a későbbi pontos illeszkedés miatt a folt falának ugyanazon meredekséggel kell rendelkeznie, ellenkező esetben hézag keletkezik a két felület találkozási pontján, ami a későbbi megmunkálás során kerül felszínre, és esztétikailag nem nyújt szép látványt. Jelöljük össze, hogy volt a tál felfogatva a tokmányhoz képest, ez a későbbiekben a gép ütéséből adódó hibákat minimálisra csökkentheti.

Az esztergálás – különösen faesztergálás során nem ritkán okoz gondot vékony anyagok felfogatása és megmunkálása. Ha a feltétel, hogy a lapon furat nem képezhető, alkalmasint egy hengeres anyagot merőlegesen leszúrva ragaszthatunk ideiglenes felfogatásként a lapra, mint ahogy a képen is látható.

A példában ragasztóként általános faragasztót alkalmaztam, de lehet akár a mostanában elterjedten alkalmazott ragasztó pisztoly ömledékes ragasztója is, a lényeg, hogy megbízható, szilárd felfogatást biztosítson.

Kezdésként a belső részből induljunk ki, egyrészt itt könnyebben dolgozhatunk, másrészt szükség van egy megfelelően sík belső felületre, a megtámasztás érdekében. Kifelé haladva pusztán szegnyereggel vagy egy alkalmasint megválasztott anyagdarabbal megtámaszthatjuk az anyagot, de ügyeljünk arra, hogy a megtámasztó darab belsőleg homorú felülettel rendelkezzen.

Így kényelmesen és megbízhatóan dolgozhatunk, anélkül, hogy tartanunk kellene attól, hogy esetleg egy rossz fogásvétel során a felfogató tengelyünk kimozdulva, eddigi munkánkat gyakorlatilag semmivé foszlatná. (Ez elsősorban azoknak tanácsolható, akik faesztergályukban is műszerész, vasesztergáláshoz kiképzett tokmányt használnak, hiszen a 3 vagy esetenként 4, pontszerű megfogatása nem hasonlítható össze egy faeszterga-tokmány körkörös szorításával.

Fontos, hogy a lapot óvatos fogásvételekkel teljes egészében síkba esztergáljuk, mert csak így tudjuk elérni, hogy a ragasztáskor a teljes felület megfelelően rögzüljön a tál aljához. Ezt követően leszúrókéssel csökkentsük az átmérőt az előzetesen a tálban kialakított méretig. Itt már el kell távolítanunk a szegnyerges megtámasztást, és többszöri próbálkozással igyekezzünk illeszkedő méretet kialakítani. Inkább ne erőltessük a rápróbálást, hanem durva csiszolóvászonnal próbáljuk méretre igazítani a lapot. Ha a két rész könnyed mozgatásra egymásba csúszik, akkor teljes jó méretnél vagyunk. 

Az elkészült lapot legcélszerűbb, ha leszúrókéssel távolítjuk el a felfogató tengelyről. Ha ömledékes ragasztót használtunk, egyszerűen akár le is választhatjuk, faragasztó esetén nagyobb az esélye, hogy a lap esetleg sérül. Még a ragasztás előtt ellenőrizzük a legvékonyabb rész vastagságát, hogy a megmunkálás során meddig mehetünk a mélyítés során. Itt ez az érték 7 mm, ezt elérve még 3 maximum 4 mm-s fogást vehetünk, hogy a végleges mélységet kialakítsuk.

Mindkét ragasztandó felületet gondosan kenjük be faragasztóval.

Célszerű, ha a szorító felület is a lehetőségekhez képest egyenletes nyomófelületet biztosít, esetemben egy régebben készült öntőminta forma használtam fel nyomófelületként. Célszerű, ha a megszorítás során a tál lefelé áll,

így a alján kialakult furaton át kifolyó ragasztó nem ragasztja össze a fakorongot sem, illetve a belső furaton sem rakódik le, így a visszafogatáskor sem fogunk felesleges bosszúsággal szembesülni. Ragasztást követően következik a tál apróbb hibáinak javítása, és készre esztergálása, de ez már a következő részben fogom bemutatni.

Oldal: Esztergált tárgyak javítása - I rész
Az igazi férfiak fával dolgoznak... - © 2008 - 2024 - faesztergalyos.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat